Hallottál már a mértéktelen evészavarról? Lehet, hogy neked is ez a bajod, csak még nem tudod, hogy nevet is lehet adni neki. Nekem évekig ez volt. Ma már nem szenvedek a zabálástól – és ebben a cikkben elmesélem, hogyan jutottam el idáig, mert hiszem, hogy neked is van kiút.
Ez a fajta étkezési zavar egy belső kényszer, amit sokáig lustaságnak vagy akarathiánynak hittem. Pedig nem az volt. Egy tünet volt, aminek – ahogy minden testi jelzésnek – megvolt a maga lelki, tudatalatti gyökere. Amikor ezt megértettem, minden megváltozott.
Mi az a mértéktelen evészavar?
A mértéktelen evészavar (angol rövidítéssel BED, azaz Binge Eating Disorder, magyarul falászavar) egy önálló étkezési zavar, amelyet csak viszonylag nemrég ismertek el önálló mentális betegségként. Nem „csak” egy rossz szokás, és nem is jellemgyengeség.
Aki ezzel küzd, gyakran így éli meg a mindennapokat: mindenféle diétán túl van már, mégis nagyon nehezen vagy egyáltalán nem tudja végigcsinálni egyiket sem. Azt hiszi magáról, hogy lusta, vagy hogy nincs elég akaratereje – pedig ez nem igaz. Sokan éveket töltenek a súlyproblémával, abban a reményben, hogy egyszer megtalálják „a tökéletes diétát”, amivel végre lefogyhatnak. Aztán újra és újra csalódniuk kell, mert előbb-utóbb elhatalmasodik a mértéktelen evési kényszer: a falás, a zabálás iránti vágy, hogy minél gyorsabban, minél többet hozzájuss az ennivalóhoz.
A falási rohamok annyira intenzívek, annyira legyőzik az akaratot, hogy tartósan szinte lehetetlen betartani bármilyen diétát. És itt jön a lényeg: nem a diétával van a baj. A diéta a felszínt kezeli, miközben a gyökér mélyebben van.
A gyógyulásom első lépése: kimondtam magamnak az igazságot
Nálam is pontosan ez volt a probléma – mértéktelen evészavar. A gyógyulásom első lépése az volt, hogy felismertem és beismertem: ez van velem.
Ha az ember tagadásban van önmagával szemben, a probléma nem tud megoldódni. Olyan, mintha csukott szemmel keresnéd a kiutat egy szobából. De abban a pillanatban, hogy tudjuk, mivel állunk szemben, kinyílik egy ajtó – innentől lehet keresni a valódi megoldást.
Így étkeztem régen – és így étkezem most
Sokáig azzal áltattam magam, hogy én keveset eszem. Fel is háborodtam, ha valaki akár csak célozgatott rá, hogy talán többet eszem a kelleténél.
Most már tisztán látom a különbséget. Régen öt tojást simán megettem egy ülésben, három szelet kenyérrel, egy nagy bögre tejeskávéval – és őszintén, egy-két órával később már megint éhes voltam.
Ma másfél tojás, fél szelet kenyér, néhány korty a tejeskávéból, és zöldség nélkül el sem tudom képzelni az étkezést. Ennyitől jóllakom. És értetlenül állok az előtt, hogy régen hova fért belém az a rengeteg étel.
Ez a különbség önmagában elárul mindent: régen nem a testem szükséglete szerint ettem, hanem egy belső késztetés – nevezhetjük belső kényszernek – irányított. A test csak elszenvedője volt annak, ami valójában bennem, a lelkem mélyén zajlott.
Hogyan étkezik az, akinek mértéktelen evészavara van?
Ez nem egyszerű túlevés, nem a „belaktam a névnapon” kategória. A mértéktelen evészavarnak felismerhető ismérvei vannak, amelyekből kirajzolódhat, hogy valóban ezzel küzdesz-e:
- falásrohamokkal jár, amelyek legalább hetente egyszer, de akár többször is jelentkeznek;
- elveszíted a kontrollt az evés fölött – úgy érzed, nem tudod megállítani magad, sem azt, hogy mit és mennyit eszel;
- a falásroham alatt elfogyasztott mennyiség jóval nagyobb a szokásosnál (nekem azzal kellett szembesülnöm, hogy kétszer-háromszor annyit eszem, mint a férjem);
- sokkal gyorsabban eszel, mint máskor;
- nagy mennyiséget eszel akkor is, amikor nem is vagy éhes;
- gyakran egyedül, titokban eszel – ez az úgynevezett zugevés;
- sietsz, mert az az érzésed, hogy „legközelebb már nem lehet”;
- még az sem tart vissza, hogy felmegy a vércukrod, vagy más testi tüneteid jelentkeznek.
A falásrohamok érzelmi hullámvasútja
A falásrohamokhoz nálam mindig érzelmi hullámvasút is társult. Fontos: ezek az én tapasztalataim – nem biztos, hogy nálad ugyanígy jelentkeznek. De ha bármelyikben magadra ismersz, az már önmagában jelzés.
Ami a falásroham előtt zajlott bennem
- csak az evésre tudtam gondolni, folyton az járt a fejemben: „Ennem kell, ennem kell”;
- nem érdekeltek az egészséges ételek, csak az egészségtelen, hízlaló, szénhidrátdús falatokra vágytam;
- egyre jobban eluralkodott rajtam a vágy – szinte a másik szájából néztem ki az ennivalót;
- a falás következményei eleinte visszatartottak, de egy idő után már az sem érdekelt;
- csak minél gyorsabban, minél többet – mert „később úgyis nem lehet”.
Ami a falás után maradt bennem
- bizonytalanság az akaraterőmet illetően;
- alacsony önértékelés;
- bűntudat, amiért nem tudtam megállni;
- a bűnösség és az értéktelenség érzése;
- a gondolat, hogy „ezt sem bírom megcsinálni”;
- a reménytelenség, hogy „sosem lesz jobb, mert képtelen vagyok segíteni magamon”;
- és mindezek mélyén: a lehúzó, sötét hangulat, a depresszió.
A mértéktelen evés szindróma rassztól és kultúrától függetlenül bárhol előfordulhat – ott van a társadalmunkban, csendben, sokszor titokban. Nem vagy egyedül vele.
Hogyan szűnt meg nálam a mértéktelen evészavar?
A mértéktelen evészavar legtöbbször szorongással és alacsony önbecsüléssel jár együtt, ezért az orvosok különböző gyógyszereket – például antidepresszánst – írhatnak fel. A diéta pedig, ahogy már írtam, csak rövid ideig működik, hiszen épp az a probléma, hogy előbb-utóbb újra jelentkezik a falási kényszer.
Én más úton indultam el: a lelki okokat kerestem meg, mert azok vezettek az evési problémához. Valami miatt kialakult bennem ez az evészavar – és én ezen a „valamin” keresztül akartam megoldani a problémámat. Nem a tünetet akartam elnyomni, hanem megérteni, mit üzen.
Amikor megtaláltam és feloldottam a tudatalatti gyökeret, a falási kényszer magától elengedett. Nem akaraterővel győztem le – hanem azzal, hogy végre meghallgattam, mit akar mondani a testem.
Az evészavar nem egyféle. Ha benned máshogy jelenik meg, olvasd el a bulímia testi tüneteiről vagy az anorexia hétköznapi terheiről szóló írásomat is.
Ha magadra ismertél
Ha olvasás közben többször is azt érezted, hogy „ez pontosan én vagyok”, akkor kérlek, ne magadat hibáztasd. Nem vagy lusta, és nem vagy akaratgyenge. Egy tünettel élsz, aminek oka van – és aminek az oka megtalálható.
Ha felismerted, hogy mértéktelen evészavarod van, és szeretnéd megtalálni a lelki gyökerét, ebben tudok neked segíteni. Ha már eleged van a folyamatos kudarcból, és készen állsz arra, hogy megszabadulj a zabálástól, keress meg bizalommal az elérhetőségeimen.
